Szakadát község története az  50-es évekig

A Hegyhát dombos vidékén fekvő község már 1305-ben lakott volt. a XVI. században a török támadások útjába kerülve teljesen elpusztult. A XVIII. századi újratelepítés során rác település nyomaira bukkantak. A régi templom romjai,az ún. ráctemető, a földben tárolt orthodox kereszt arra utal,hogy a török hódoltság időszakában délszláv népesség telepedett meg a faluban. a török elleni felszabadító háború és a Rákóczi-szabadságharc nyomán a falu újra elnéptelenedett.

A hosszú harcok során megritkult lakosságú környék benépesítésére akkor kapott nagyobb lendületet, amikor gróf Claudius Florymundus Mercy de Argentau egy lotaringiai családból származó, a Habsburgok szolgálatában tábornokká, majd Bánát kormányzójává emelkedő katona szerezte meg a hőgyészi uradalmat. 1723-ban 10 család érkezett a német birodalomból, a többi 1724-ben pünkösd után.1725-ben már 39 család volt a faluban. A lakosságnak súlyos gondokkal kellett szembenézni. Erdő,bozót irtásával alakítottak ki szántót, amely azonban az elvetett magnak csupán kétszeresét termette. A rét kicsi,sásos,a széna kevés volt állataiknak.

1773-ban gr. Mercy Florimundus eladta a mintegy 125 ezer holdas hőgyészi uradalmat gr. Apponyi Györgynek.

A község feletti földesúri hatalmat gyakorló hőgyészi uradalom egysége 1823-ban megszűnt. Örökösödés révén az uradalom 3 részre bomlott, Szakadát földesura gr. Apponyi József lett.

Az 1848/49-es forradalom eseményeinek híre csak néhány nap késéssel jutottak el Tolna megyébe. Szakadáton a forradalom időszakának feszültségeit, összecsapásait nem tapasztaljuk.

A 19.sz. végén a lakosság ugrásszerű gyarapodása mind szélesebb réteget szorított ki a birtokosok közül, akik megélhetésük érdekében iparosnak álltak.

Az egyre növekvő közterhek,eladósodás mellett a korszakban jelentős beruházásokra került sor Szakadáton. Új községházát, jegyzői irodát, tanítói lakást, templomot építettek. Rendbe hozták a plébániát, új temetőt nyitottak, több szobrot állítottak a falusiak. A német ajkú lakosság többsége megtanult írni,olvasni. Az idegenbe járás, és a magyarosítás hatására a felnőtt férfiak többsége megtanult magyarul.

A gazdasági fejlődés, a társadalom polarizálódása bomlasztani kezdte a hagyományos, zárt falusi közösséget, mely az első világháború alatt vált végérvényesen nyitottá.

Az első világháború Szakadáton 34 áldozatot követelt,akik után 21 hadiözvegy és 14 szülőtlen árva maradt.

A rendkívüli gazdasági nehézségek, élelmiszerhiány alaposan megnehezítette az emberek életét.

1940 májusában 42 férfit hívtak be katonának. 1941-ben a délvidéki harcok miatt voltak bevonulások(50 fő).

Szakadátra 1942-ben érkeztek az első halálhírek.

1945. január elsején 92 férfit és nőt gyűjtöttek össze  közmunka végzése céljából. Először Gyönkre, majd néhány hét múlva a Szovjetunióba szállították őket. 1949-ben 70-en tértek vissza.

1945 januárjában a falu lakossága 924 fő volt.

Több család a kitelepítés elöl Gerenyásra ment cselédnek. 1946 őszéig 88 házból mozdították ki a tulajdonosokat, s összeköltöztették őket.

1947 tavaszán elkészült az igazoló bizottság javaslata,melyben 130 család vagyonát rendelték el lekobozni. Az összeköltöztetett lakosok kitelepítése május 28-án kezdődött meg. 18 családot szállítottak Mucsiba.

A faluban 426 német, 563 magyar lakos maradt, így már a betelepült felvidékiekkel együtt 1009 ember élt Szakadáton.

A felvidékiek június végén költöztek Szakadátra, 42 család 174 fővel Perbetéről, majd 7-8 család érkezett Nagysallóról.

A kitelepítés 1947 szeptemberébe folytatódott, ekkor vitték el a vagyonosabb német anyanyelvű lakosokat.

1948 márciusában 40 családot, 210 fővel a szovjet zónába vittek.

A helybeli őslakosok közül végső összegzésben 109 család került kitelepítésre, helyükre 154 telepes család költözött.

Az 1949-es népszámlálás szerint a lélekszám 976 fő volt.

A kitelepítéseket 1948-49-ben végleg lezárták.

1948-ban államosították az iskolát, 1949-ben a villany is kigyulladt.

A ki-és betelepülésekkel alapvetően átalakított faluban a végleg meggyökerezők lassan megbékéltek egymással az elkövetkező évtizedekben.

 

 
  
Szakadáti templomtörténet


Szakadát község neve már az Árpád-kori oklevelekben szerepelt. A XIII. század elején már egyházashely volt, tehát temploma is volt. Egy fejér-féle 1298-ban kelt oklevél templomáról tesz említést. Hogy utána 4 évszázadon át mi történt az itt lakók templomával és milyen volt az a templom, vagy templomok, arról nem lehet tudni.
Feljegyzések csak az 1700-as évektől vannak.
A 150 évig tartó törökdúlás alatt a falu teljesen kipusztult. Az 1570-es években még részben lakott községet azután már csak pusztának említik.
Az 1600-as években rácok telepednek itt le, akik itt éltek egy évszázadon át. Temetőjük a mai Rácz-temető dülőben volt és templomuk is volt a mai templom helyén.

Az ősök az 1723-as évek után települtek le Szakadáton. Az itt talált kis templom romokban hevert. 1761-ben új templom építésébe kezdtek, ami 4 évig épület a szakadátiak segítségével. A templom 1765-ben került felszentelésre. Védőszentje: Szent Miklós püspök. E templom eredeti oltárképét a sekrestyében ma is megtalálható. Maga a templom képe az 1883-ban készült új oltárképen látható, ami jelenleg a Szent sír kápolnában van.

1880-ban gyűjtés kezdődött új templom építésére. A templom teljes felépítését megkezdték. Csak a torony maradt meg az 1765-ben megépített templomból.
Az új templom Kirsteni Ágoston bécsi műépítész terve alapján épült. A templomot alaptól kezdve újra kellett építeni. A templom hajója szinte egy év alatt felépült, de sok hibával.

1899. december 6-án Szent Miklós napján a templom felszentelése megtörtént, „Jézus Szíve” került a főoltárra.

A templom felszentelése után alig telt el 5 év, már kezdődtek a bajok a rossz építkezés miatt. A torony tetejét egy szélvihar letépte.
1907. júliusában a Lourdei Mária oltár alja leégett.
1916-ban az orgona feletti mennyezetrész leszakadt, az orgona tönkrement A padokban is kár keletkezett. Mérnöki vélemény alapján az egész templomhajó mennyezetét le kellett bontani, ideiglenesen deszkával fedték be.
1919 és 1934 között a mennyezet faszerkezetét megerősítették, összehúzták a gerendázatot. A födémet teljesen leszerelték és pótfödémet helyeztek rá. Az egész templomtetőt és a tornyot eternittel borították.

Később a templom újra beázott. Mise alatt télen olvadáskor csurgott a padokra a víz. A tető teljes átlécezésére került sor. A gerendákat ismét leszedték, új erősebb gerendákkal fedték a mennyezetet.

1840-es évek után NST és a hívek adományából tatarozták a templomot.

1972-1990 között a templom külsőleg elég elhanyagolt képet mutatott.

1990-ben kezdődik a templom teljes felújítása a szakadáti hívek adományából, társadalmi munkából, önkormányzati támogatásból, az elszármazott belföldi és külföldi hívek adományából.
A templom külső újraszentelésére 1992. június 28-án volt, búcsú napján. A belső teljes felújítás után 1993. június 20-án került sor a templom belső újraszentelésére.


A templom ma a község vallásos életének központja. Itt zajlanak a keresztelések, elsőáldozások, bérmálások, esküvők, az emberi élet fordulóinak ünnepélyes és halálig emlékezetes szertartásai.

Az ünnepélyeknek hangulata a templomi szertartások fénye, méltósága és magasztossága adja meg igazon.

Oldalmenü
Naptár